A római út körül elterülő táj a kövek birodalma, és lenyomata egy régi korszaknak. A Dunazug-hegységhez tartozó Gerecse kishazánk igazi „kultúra őre”, ha a kőbányászat felől szemléljük.

Dunaalmáson amúgy is nagy hagyománya van a kőfejtésnek, és mondhatni hogy a terület fölött nyújtózkodó hegyeket a bányászok már lefaragták

A területen található kőbányák és a kőszállításra alkalmas út teljesen újraformálta a táj arculatát, ezért is lehet olyan egyedi a területet övező atmoszféra. Az úgynevezett kőhordó út a leghosszabb eredeti állapotában fennmaradt római út, melyen 2000 évvel ezelőtt szállították a kifejtett mészkövet.

Az út első ránézésre semmiben sem különbözik a szokásos földutaktól, ám ha az ember jobban szemügyre veszi, akkor észreveheti, hogy az út egyenletesen emelkedik, apró fokozatosan emelkedő töltések mentén. Ez annak köszönhető, hogy a bányászok igyekeztek akkora kőtömböket egyszerre elszállítani, amekkorát a szobrászok, megrendelők kértek. Azonban a hatalmas, több száz kilogrammos tömböket csak úgy voltak képesek elszállítani, ha nem ütköznek állandó egyeletlen felületbe, így „megépítették” az egyenletesen emelkedő földutat. Az út eredetileg a Dunáig vezetett, ahol a köveket a vízen várakozó gályákra rakták.