A Magyar Természettudományi Múzeum kutatói nemzetközi együttműködés keretében különlegesen érzékeny módszert fejlesztettek ki, amely barlangokból gyűjtött vízmintákból is képes kimutatni a barlangi vakgőte (Proteus anguinus) jelenlétét.

Tudásunk a barlangok élővilágáról, azok külvilágtól való elzártsága, nehéz megközelíthetősége miatt, a mai napig csekélynek mondható. A Magyar Természettudományi Múzeum kutatói nemzetközi együttműködés keretében különlegesen érzékeny módszert fejlesztettek ki, amely barlangokból gyűjtött vízmintákból is képes kimutatni a barlangi vakgőte (Proteus anguinus) jelenlétét. A barlangi vakgőte Európa egyetlen barlangi életmódot folytató gerinces faja, kizárólag a Dinári-hegység alatt húzódó barlangrendszerben él.

Egyik különlegessége az egyedek már-már történelminek mondható élethossza, mely akár a 100 évet is meghaladhatja. Ezt a szigorú védelem alatt álló gőtefajt hosszú élete, különös életmódja, pigmenthiányos bőre, visszafejlődött szeme miatt már régóta intenzíven kutatják. Gátat szab azonban a faj védelmének, hogy nem ismert, pontosan mely barlangokban él, és hol húzódik elterjedésének határa.

A most kifejlesztett módszer ezekre a kérdésekre adhat választ. A vizsgálat azon alapul, hogy az állat DNS-molekulái oldott állapotban a vízbe kerülnek, így ha a barlangból kifolyó vízből merített mintát megfelelően steril körülmények között laboratóriumban elemzik, akkor kimutatható belőle a faj jelenléte. A módszer hosszú és költséges kísérletek eredménye, de megoldást jelenthet más barlangi élőlények kimutatására is. A kutatás eredményeit a rangos PLOS ONE folyóirat közölte.

További érdekességekért, bátran keresd fel a Vakációzzunk Facebook oldalát!