E különleges fényjelenség a Föld északi és déli sarkánál figyelhető meg. Az északi fényt Aurora Borealisként is szokás emlegetni, és általában késő ősztől kora tavaszig gyönyörködhetnek benne a bizonyos szélességi kör fölött élők. Mára már igazi turistalátványosságá vált, és évről évre egyre többek utaznak el a fenti időszakban főként a skandináv országokba, hogy gyönyörködhessenek ebben a nem mindennapi égi tüneményben.

Ma már Skandináviában és Alaszkában külön erre szakosodott utazási irodák is működnek. A legeltökéltebb megfigyelők még a felhők fölül megcsodálhatják a fényjátékot. Számukra sétarepüléseket is szerveznek.

Az emberiséget évezredek óta lázban tartja az északi fény megléte. Már franciaországi barlangrajzok is megörökítették a táncoló fényeket, Arisztotelész „ugráló kecskeként” emlegette, míg Galilei az észak hajnalának nevezte. A középkori ember éhínséget és pusztulást sejtett megjelenése mögött, míg az észak-amerikai indiánok mulatozó isteneket láttak a hullámokban.

Manapság a csillagászok is beismerik, hogy az északi fény bír egy misztikus vonulattal. A turisták mellett számos elszánt kutató és fényképész kerekedik fel munkaeszközeivel azért, hogy tanulmányozza a sarki fényeket. E szakemberek sokszor dacolnak a természet elemeivel azért, hogy minél élethűbben adják vissza az eléjük táruló látványt, és minél pontosabb beszámolókat készítsenek.

Először csak egy halvány fehér csík tűnik fel az égen a távolban, amely a Tejútra emlékeztet, majd a fény lassan megváltoztatja színét és formáját az egész égbolt felületén. Akár – 22 fokos hidegben, hóban az északi sarkkörtől északra, sok kilométerre az utolsó lakott településtől. Az égbolt csodálatos tisztasága a fényszennyezés teljes hiányának köszönhető.

A 20. század fordulóján egy norvég fizikus, Kristian Birkeland írta le, hogy a sarki fény esetében a fényjelenség egybeesik a napfoltokkal, az égitest felületén található sötétebb, hidegebb részek erős mágneses tevékenységével. A tudós szerint az atmoszféra felső részében található gázokon áthaladó áramlatok okozzák a fényjelenséget.

Jelen tudásunk szerint északi fény akkor alakul ki, hogyha a Napból érkező töltött részecskék kapcsolatba lépnek a Föld mágneses mezejével. A fényjelenség tehát a Nap működésével kapcsolatos. Bár tudományosan nem teljesen alátámasztott, de úgy tartják, hogy a tizenegy éves napciklusok végén, amikor a legaktívabbak a napkitörések, és az ezek által gerjesztett napszél eléri bolygónkat is, az Aurora Borealis intenzitása és kiterjedtsége is nagyobbá válik.

A sarkkörön túl az északi fényt okozó napszelet jelenleg is vizsgálják a tudósok abból a szempontból, hogy kiderítsék, miért zavarja meg a műholdas navigációs rendszereket.

Ritka alkalmakkor hazánkban is megfigyelhető ez a rejtélyes légköri jelenség – akkor is főként az északibb területeken – ha erős napkitörés történik, és alacsony a fényszennyezettség az adott területen. De ahogy arról mi is hírt adtunk, hamarosan a Gellért-hegyi vízesésnél egy fényinstalláció segítségével idézik majd meg az északi fényt.