Nagykikinda a magyar–román–szerb hármas határhoz legközelebb lévő város, mintegy negyvenezren lakják, pár ezren magyarok, akik a néhai Torontál vármegye itt élő, őshonos magyar kisebbség leszármazottai. Perczel Nagykikindánál aratott fényes győzelmet, de azt sem szabad elfelejteni, hogy 1944 őszén itt működött a frissen megalakuló kommunista Jugoszlávia egyik koncentrációs tábora, ahol a hatalomra kerülő partizán halálbrigádok magyarok százait megölték.
A vészes idők múltával mára a település nevéhez békésebb események kötődnek. Nagykikinda a madarairól vált híressé. A „baglyok fővárosaként” emlegetik.
A Hirado.hu megkereste a délvidéki Zentán élő Gergely Józsefet, aki természetfotós, biológus és ornitológus, s ő magyarázta el, minek is köszönhető a Nagykikinda utcáit ellepő bagolypopuláció ilyen látványos tömege.
– Miért pont Nagykikinda?
– Az erdei fülesbaglyok viselkedésére jellemző, hogy télen csapatokba verődik, és megfelelő, alkalmas helyet keres magának, általában az ember közelében. Nyugodt körülmények között „nappalozó”, szunyókáló helyet talál magának, ahol eltöltheti az adott nap azon időszakát, amikor nem aktív, reggeltől estig, mert fordítva működik, mint az ember. Éjjel aktív, nappal alszik, szundikál, emészt. Tíz évvel ezelőtt volt a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület felmérése, pontosabban 2008-2009 telén egy országos felmérés készült az erdei fülesbagoly telelő állományáról. Az önkénteseknek és az egyesületi tagoknak köszönhetően több mint 450 telelő csoportot sikerült megtalálni Szerbia-szerte, lakott településeken. Falvakban, városokban, parkokban, temetőkben mérték fel az állományt. Ekkor derült ki, hogy a vajdasági állomány mintegy 10-14 ezer baglyot számlál. Az egész szerbiai állomány 20-28 ezer párra becsült. A legtömegesebben előforduló ragadozó madárként tartják számon. A felmérés kapcsán derült fény arra: nemhogy az országban, de Európában is a legnagyobb telelő populáció Nagykikinda központjában található, 720 egyedet számlál. A város sétálóutcáján – ami le van zárva a forgalom elől – lévő fasorra települtek a baglyok. Ez azért lehet ideális pihenőhely a madaraknak, mert több helyen is örökzöldek, facsoportok vannak ültetve. A baglyok pedig előszeretettel választják a fenyőket, a tűlevelű ágak takarásában biztonságban érzik magukat, mert előfordul, hogy héja vadászik rájuk.
Az ember szándékos háborgatását nem tűrik, de az nem zavarja őket, ha alattuk sétálnak, bámulják őket, vagy az autók jönnek-mennek. Fontos szempont, hogy a városokban mindig egy-két fokkal enyhébb hőmérséklet miatt vonulnak be telelni a lakott településekre. Örökzöld parkos ligeteket, temetőket, háborítatlan telkeket, elhagyott épületeket keresnek maguknak. Nálunk, a bácskai Zentán nemigen van fenyő, ezért itt a nyírfákon meg a tiszafákon tanyáznak. Zentán két nagyobb telelő csoportjuk van. Onnét lehet könnyen azonosítani a jelenlétüket, hogy „köpeteket” öklendeznek fel, ami lepotyog. Ezek a megemésztetlen táplálékból származó csont- és szőrgombócok az éjszakai zsákmányként levadászott rágcsálók maradékai. A baglyok pihenőhelyeként használt fák alatt ezek a jellegzetes köpetgombócok, na meg a fehér ürülékfoltok hamar felfedik az éjjeli madarak csapatos búvóhelyét.
– Még mindig nem értem, miért éppen Nagykikindát választják a baglyok ilyen tömegesen? Miért nem Zentát, Magyarkanizsát, Szabadkát vagy mondjuk a közeli Szegedet?
– Elsősorban azért, mert Bácska jobbára fel van szántva. Nincs annyi elhagyott gazos terület, nincs összefüggő nádas, dúsabb, kiterjedtebb erdővel borított térség, mint például a mezőgazdasági szempontokból értéktelenebb, silányabb bánáti részeken. Nagykikinda környéke változatos képet mutat, a baglyok szerint ideális pihenőkkel tarkított. Ráadásul táplálék szempontjából is igen gazdag: a parlagon maradt földeken, a nagy, egybefüggő legelős pusztaságokon, a lapályosabb, náddal borított szikeseken akad elég rágcsáló. Míg Bácskában a föld „fel van törve”, intenzíven művelik, addig a Tiszán túli Bánátban megmaradt a rideg, nagyállat-tartás hagyományos arculatú puszta jellege. Itt három-öt évente fordul elő a rágcsálók túlszaporodása, és a mezei pocok – ami a baglyok fő tápláléka – nagy száma okán kiváló táplálékforrása a ragadozó madaraknak. Az Aranka folyó mellett ligetek, akácosok, erdőfoltok találhatók, ahol év közben a baglyok költenek. Megfigyelték, hogy amikor keményebb telek vannak, akkor északabbról is lehúzódnak a fülesbaglyok a bánáti térségbe.
– Magyarországhoz viszonyítva Szerbia miként szabályozza a természet védelmét?
– Magyarországon az Európai Unió törvényi szabályozását követik, ami azt jelenti, hogy példának okáért télen a vadkacsákra vadászati tilalom van, csak a tőkés récéket engedik kilőni. Ezekhez a szigorúbb uniós előírásokhoz igyekszik Szerbia is illeszkedni, elvégre a jövőben a közösséghez szeretne tartozni. Azt kell, hogy mondjam, a jelenlegi szerbiai törvények is jók. A probléma ott van, hogy gyakran nincsenek betartva, akadozik a rendszer. Míg Magyarországon minden természetvédelmi területnek van őrsége, addig Szerbiában a rezervátumokat nemigen vigyázza szakszolgálat. Például a túzokvédelmi rezervátumokon alig, vagy sehogy nincs megszervezve a természetvédelmi őrszolgálat. Vadászegyesületre van bízva például a túzokvédelmi terület, ami felöleli Nagykikinda és Csóka község jó részét, egész Törökkanizsáig, aminek vadászegyesület a kezelője. Szegény az ország, mindig ez az érv, amiért a költségvetésből csak kis összeget szánnak természetvédelemre. Emiatt az olyan is, amilyen. Ráadásul az emberek öntudata sem a legmegfelelőbb. Kivágják a fákat, lopják ami mozdítható, kicsit kaotikus a helyzet Szerbiában.
– Az ittenieknek ennyire szívügyük a baglyok?
– Nagykikinda kapcsán: a madártani egyesületünk hívta fel a figyelmet erre a jelentős telelő állományra, ami fölkeltette a külföld érdeklődését is, és a nagykikindaiak is hamar fölismerték ennek az ökoturisztikai jelentőségét, a lehetőségeit. A médiában kampányoltak, de plakátokon, szórólapokon, nyomtatott pólókon és matricákon is népszerűsítették a baglyokat, amik révén hamar a város jelképeivé váltak a madarak. Ma a bagoly Nagykikinda kabalaállata. Az óvodásoktól kezdve az iskolásokig mindenkit megmozgatnak a baglyok hírnevének terjesztésére, pályázatokon, vetélkedőkön vesznek részt a környékbeli gyerekek. A város vezetése felkarolta ezt az ügyet, és ez örvendetes, példaként kell, hogy szolgáljon másoknak is. Akkora a felhajtás a baglyok körül, hogy minap még a BBC természetfotós stábja is Nagykikindán forgatott két hétig. A világ egyik legjelentősebb, vadmadarakkal foglalkozó filmes sorozatában külön epizód jutott a Nagykikinda sétányán telelő erdei fülesbagoly populációnak, ami azért nem kis dolog. Ennek is köszönhető, hogy a sajtóvisszhang ráirányította a figyelmet a bagolyvédelemre, ami pozitív, mert – valljuk be – különösen a tanulatlanabb, vagy idősebb néprétegek körében még ma is akadnak tévhitek a baglyokkal kapcsolatban. Egyesek kifejezetten zaklatják a telelő állományt, halálmadárként, kártékony vadként tekintenek rájuk. Brutális, de igaz a hír: nem is túl régen, Dél-Bánátban egy falu határában álló fa tövében 8-10 légpuskával lelőtt baglyot találtak.
– Más bagolyfaj is előfordul a városban?
– Az erdei fülesbaglyok között előfordul réti fülesbagoly is, ez nem ritkaság, noha a réti fülesbagoly amúgy nemigen költözik lakott településre. Kisebb kiterjedésű, lapályos, gazos részeken télen volt rá példa, hogy magam is fölriasztottam 7-8 egyedet számláló csapatban a földön telelő réti fülesbaglyot. Talajon költenek ugyanis, nem fészekben. A füves réten szénát gyűjtők sajnos gyakran ki is kaszálják őket. Amúgy az erdei bagoly sem épít fészket magának, hanem általában üresen hagyott szarka- vagy varjúfészket foglal el magának. Abban is különbözik a két faj, hogy a rétinek nem bolyhos a füle, és narancs helyett citromsárga színű a szemének a szivárványhártyája.
– A városokban kitelelő baglyok az adott településen is vadásznak, vagy kimennek a mezőre, a határba a rágcsálókért?
– Általában kimennek a város köré, nyílt füves terepre, ott mozog a pocok, bár néha előfordul, hogy az utcai fákon éjszakázó verebek, balkáni gerlék közül is leemel magának egyet-egyet a bagoly, ilyen szempontból – ha nincs más – nem válogatós ragadozó, de a fő tápláléka a mezei pocok. Viszont ha a lakótömbök között van grund, focipálya, ott is szívesen megfogja az egeret. Három-öt kilométeres körzetben szoktak kirajzani a telelőhelytől számítva, nagyon sok rágcsálót elpusztítanak, nagyon hasznos munkát végeznek. Egy költő bagolypár, ami öt-hat fiókát nevel évente, négy-ötezer rágcsálótól szabadítja meg a mezőgazdaságot, amivel messze a leghasznosabb madara ennek a területnek. Legnagyobb segítője a növényvédelemnek. Nem lehet eléggé megköszönni a hasznosságát.
