Van, aki szereti a változatosságot, és legszívesebben mindig máshol tölti a szabadidejét. Van, aki viszont esküszik az állandóságra: arra, hogy évről évre a saját üdülőjébe jár vissza, amit a saját ízlése szerint magának alakítgat az évek során. Pecásoknak horgásztónál vagy egy folyó holtágán, túrázóknak, vadászoknak, síelőknek a hegyekben, erdőszélen, gyerekeseknek vízparton, kertészkedőknek hobbitelken – mindegy is, hogy merre, de egy üdülő mindig jól jön.

Manapság kifejezetten befektetésként, kiadásra is sokan vásárolnak nyaralót. Akár kifejezetten magunknak, akár eleve kiadásra szánjuk a nyaralót, van öt dolog, amit a végső döntés előtt mindenképpen meg kell fontolni – Valkó Dáviddal, az OTP Ingatlanpont vezető elemzőjével foglaltuk össze a legfontosabbakat.

Mi van a tulajdoni lapon?

Az embert általában a hely szépsége fogja meg, no meg az, hogy a telken álló épületben el tudja-e képzelni a csöndes pihenést. Pedig arra mindig fokozattan figyelni kell, hogy a kiszemelt ingatlan milyen övezeti besorolással, rendeltetés szerinti jelleggel szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. Ha ugyanis a besorolás alapján nem lakóházról, hanem üdülőről, hétvégi házról vagy gazdasági épületről van szó, az alaposan leszűkítheti mozgásterünket akár bővítés, akár hitelfelvétel esetén. A besorolás ugyanis egyaránt meghatározza a beépíthetőségi hányadot, és azt is, hogy a bankok a vételár mekkora hányadát hajlandók kölcsön adni. Üdülőre, nyaralóra csokot sem lehet igénybe venni.

Kiszámíthatók-e a költségek?

Saját nyaraló, üdülőház esetén jó előre érdemes körüljárni, hogy milyen állandó közmű- és egyéb szolgáltatási költségekkel kell számolnunk. Ettől még váratlan kiadásra is be kell állítani egy keretet. Társas üdülőkben annyival könnyebb a helyzetünk, hogy helyettünk a közös képviselő számol. A közös kert, partszakasz gondozása, a portaszolgálat, az őrzés-védelem húzóssá teheti egy ilyen ingatlan fenntartási költségeit, amit ráadásul a „reálisnál” többnek is érzünk, hiszen valójában csak az év töredékében tartózkodunk ott.