A beporzás, vagy idegen szóval pollináció a virágos növények szaporodásának az a része, amikor a virágpor a magkezdeményre, zárvatermő növények esetében a bibére kerül. Ez alapvetően háromféleképpen történhet meg: a dísztelen virágokat sokszor a szél, a víz alatt virágzó növényeket maga a víz porozza be, a színpompás virágokat pedig kis állatok, jellemzően rovarok.

A nappal szorgoskodó méhek és pillangók mellett az éjszakai „műszak” dolgozóira ritkábban esik a figyelem, hiszen a szemünk elől rejtett módon az éj leple alatt végzik munkájukat, és színüket tekintve sem olyan káprázatosak.

Éghajlatunkon az esti beporzás munkakörét elsősorban az éjszakai lepkék töltik be, azonban vannak olyan trópusi vidékek, ahol a nektárral táplálkozó denevérek is segítik a munkálatokat.

Az éjszakai lepkékről viszont érdemes tudnunk, hogy nagyobb és összetettebb beporzási hálózattal rendelkeznek, mint nappali társaik és olyan növényeket is meglátogatnak, melyet a nappali „műszakosok” szinte soha.

Mi is segíthetjük az éjjeli beporzók munkáját, ha olyan növényeket is alkalmazunk kertünkben, melyek alkonyatkor kezdik meg virágzásukat. A holdfénykertek esti pompájában ráadásul gyönyörködhetünk is egy-egy későtavaszi, nyáresti séta alkalmával.

A holdfénykertekbe többféle szempont alapján válogathatunk növényeket, így például beszélhetünk olyanokról, amelyek ugyan nappal is virágoznak, viszont éjjelre sem zárják össze szirmaikat.

Vannak növények, amelyek kifejezetten az esti órákra időzítve bontanak bimbót, és vannak olyanok is, amelyek ilyenkor erőteljesebb illatanyagok kibocsátásával segítenek a rovaroknak a táplálékforrás felkutatásában. Továbbá léteznek olyan növények is, melyek valamelyik részükkel jól érzékelhetően visszaverik a rájuk eső fényt, így az éjszakai környezetben szinte világítanak.

A legismertebb ilyen növények a lilaakác, a tubarózsa, az éjjeli jázmin, a holdvirág, a kerti pillangóvirág, a virágos som és a nyuszifül.