A sarki fény tudományos magyarázata szerint az nem más, mint a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék által keltett időleges fényjelenség. A laikus számára, viszont egyszerűen csak a természet pazar csodája.

A jelenség nevét a római hajnalistennő Auroráról kapta (aurora borealis és aurora australis- borealis jelentése északi, az australis pedig déli), de északi fény néven is ismert. Főként késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban (de nem állandóan) az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre.

Látni kevés helyszínről lehet, leginkább a sark közeli régióból, illetve néha az Egyesült Királyság területéről is. Ám nemrégiben napvilágot látott egy  brit tanulmány, ami arról számolt be, hogy a sarki fény a bolygó bizonyos pontjairól egyre kevésbé lesz látható, és néhány évtized múlva csak az Északi-sarkról lesz majd megfigyelhető.

Mivel a sarki fény megjelenése a Naphoz köthető, a sarki fény látványát keltő töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak, így annak 11 évente történő ciklikus változása valóban kihathat a fények felbukkanására.

A napaktivitás körülbelül 11 éves periódussal változik, ami éppen fele annak a 22 éves mágneses periodicitásnak, melynek során a Nap mágneses pólusai felcserélődnek. A jelenlegi, 25. sorszámú 11 éves ciklusban vagyunk. A naptevékenység során a nap a Nap intenzitása is eltérő. A  Nature magazinban publikált friss kutatás szerint a jelenlegi napciklus, a „gyenge” kategóriába sorolandó, amit a „normális” stádium fog követni. Az intenzitásbeli változás, pedig hatással van a sarki fény megjelenésére.

A tudományos jóslások szerint a sarki fény megjelenése az elkövetkező évszázadban változni fog. A sarki területekről válik jobban láthatóvá, míg a távolabbi pontokról, például az Egyesült Királyságból alig lesz kiszúrható. De szerencsére addig van még száz évünk, így még van idő gyönyörködni benne!

A fény hangja

Az északi népek legendáiban és történeteiben fellelhető, hogy van hangja a fényjelenségnek, de a tudomány ezt kevéssé megalapozottnak tartja, főleg amiatt, hogy olyan magasan keletkezik, ahol a levegő túl ritka ahhoz, hogy hatékonyan vezesse a hangot. Kétfajta hangról szólnak a történetek, az egyik suttogásszerű, míg a másik reccsenő, csattanó hang. Eddig azonban a hangjelenséget nem sikerült rögzíteni. Finn kutatók publikáltak egy felvételt, amelyen egy csattanó hang hallható, bár még nem bizonyított teljesen, hogy ez a fényjelenséghez köthető

További érdekességekért, bátran keresd fel a Vakációzzunk Facebook oldalát!