A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmányban a szerzők leírják, annak ellenére, hogy a Henderson-sziget lakatlan és több mint 5000 kilométerre található a legközelebbi lakott régiótól, a becslések szerint 37,7 millió műanyag darab szennyezi.

A nagy-britanniai Pitcairn-szigetekhez tartozó földdarab olyannyira félreeső, hogy csak 5-10 évente látogatják meg tudományos célzattal. Elhelyezkedése révén viszont közel fekszik a dél-csendes-óceáni gírhez, amelynek révén a Dél-Amerikából vagy a halászhajókról származó hulladék egyik fókuszpontjává lett.

A legfrissebb ausztrál-brit tudományos expedíció vezetője, Jennifer Lavers szavai szerint a partokat négyzetméterenként 671 töredék szennyezi, amely a valaha dokumentált legnagyobb szemétsűrűség.

A kutató szerint, ami a Henderson-szigeten történik, jól prezentálja, hogy még az óceánok legeldugottabb szegletei sem menekülhetnek a műanyag szemét elől.

A szerzők öt helyszínen vettek mintát, amiből megbecsülték, hogy a szigeten több mint 17 tonna műanyaghulladék mosódott partra, naponta bő 3570 új szemétdarab érhet el egyetlen partszakaszt.

A halászfelszerelések mellett a kutatók olyan mindennapos hulladékot is találtak, mint fogkefék, öngyújtók vagy borotvák.

A szárazföldi rákok megfigyeléseik szerint otthonukká teszik a kupakokat, tartályokat és edényeket, ami nem jó hír, hiszen a műanyag már kopott, éles, törékeny és mérgező.

Lavers szavai szerint az évente globálisan előállított, több mint 300 millió tonna plasztik nagy részét nem hasznosítjuk újra, az óceánba jutva úszóképessége és szívóssága révén hosszú távú befolyása van.

A friss kutatások szerint bő 200 fajt veszélyeztet a műanyagdarabok elfogyasztása, és a világ tengeri madarainak 55 százalékát – ebből kettő a sziget lakosa – fenyegetik az ilyen jellegű tengeri szemétdarabok.

A Henderson-sziget megtalálható az UNESCO listáján, mint olyan korallzátony, amelynek viszonylag egyedülálló az ökológiája, tíz növény- és négy madárfaj él rajta.