Egy nemzetközi kutatócsoport legújabb kutatásában, a cserepesteknősök mozgását tanulmányozta, amint azok a Chagos-szigetcsoportban lévő fészkelőhelyeikről az Indiai-óceánon található táplálékkereső helyeikre úsztak.

Általában a tengeri teknősök nem ugyanazon a földrajzi területen táplálkoznak és fészkelnek.

Megállapították, hogy a teknősök gyakran kerülő utakat tettek meg, amikor rövid távolságokat vándoroltak, ami arra utal, hogy az állatok navigációs érzéke a nyílt óceánon viszonylag kezdetleges. A teknősök jellemzően a szükséges távolság kétszeresét tettek meg célhelyükig. Az egyik teknős például 1306 kilométer úszott, hogy elérje a mindössze 176 kilométerre lévő szigetet.

Korábbi kutatásokból kiderült, hogy a teknősök valószínűleg lenyomatot hagynak a szülőhelyük mágneses mezejéről – ahová később visszatérnek, hogy tojásokat rakjanak –, és a Föld mágneses mezejében bekövetkező változásokat érzékelik, így tájékozódnak az óceánban.

Az új tanulmány szerint a teknősök szinte biztosan használnak egy geomágneses térképet, de ez meglehetősen durva felbontású. Tehát, nem teszi lehetővé a pontos, egyenes vonalú vándorlást, de jelzi számukra, ha messzire letérnek az útvonalról.