Az ember az űrkorszakba lépve fedezte fel a Szahara mauritániai részén lévő kör alakú képződményt, amelynek hivatalosan Richat-struktúra a neve, és teljességében csak a levegőből vagy a világűrből lehet megfigyelni. A koncentrikus körökből álló mintázatot a Szahara szeme néven is emlegetik, s az 1930-40-es években még úgy hitték, meteoritkráter lehet – írja a National Geographic.

A „richat” szó tollat jelent a helyi dialektusban.

A kőzetek rétegződésének köszönhető az, hogy a szerkezet ma ilyen céltáblára hasonlító mintát öltött. Egykor egy, a mélyből kiemelkedő, tömbként felboltozódó kőzettest, egy úgynevezett dóm volt a Richat őse, amelyet aztán az évmilliók sokasága eróziós munkával mai formájává változtatott. A koncentrikus gyűrűk egy részén jól látható töréseket is fel lehet ismerni.

A kőzetek egyes része üledékes, ezek 95–100 millió évesek, de magmás eredetű is található a helyszínen, amelyek részint forró vizes oldatok hatására átalakuláson is átestek, sőt, kimberlit is benyomult a szerkezetbe. Ez az összetettség különösen érdekessé teszi a kb. 100 millió évesnek tartott képződményt.

A Szahara egyhangúságát megtörő képződmény az űrhajósok egyik kedvelt fotótémája és tájékozódási pontja is egyúttal.

Nem a Richat-képződmény az egyetlen hasonló dóm maradvány a Földön, de kétségkívül messze a leglátványosabb, s a környező szaharai helyszínnek köszönhetően.