Az apró lila virágot szokás még kárpáti sáfrányként is emlegetni. A krókusz virágzása április végén és május első heteiben turisták sokaságát csábítja a Pádisba. Az alig 36 négyzetkilométernyi területű fennsík szinte teljes egészében lilába öltözik. Az Erdélyi-szigethegység ezen csücskéről a helyiek úgy tartják, hogy annyi természeti csoda található itt összezsúfolva, mint sehol máshol a földön.
Az Erdély egyik legkülönlegesebb karsztvidékének tartott terület a magyar határtól mindössze 100 kilométerre található. Többek között sziklaszorosok, cseppkő- és jégbarlangok, víznyelők, vízesések és szurdokok teszik egyedivé ezt a vidéket. Itt található a legendás Csodavár vagy a Medve-barlang is.
A Csodavár Európa legnagyobb exo-karsztjelensége: három, egymástól egy kisebb nyereggel, illetve alagúttal elválasztott 100-300 méter átmérőjű és 100-200 méter mélységű dolina. A dolinák kisebb-nagyobb, tál alakú mélyedések a mészkőhegységek fennsíkjain. Ezek közül kettő látogatható, a harmadik csak alacsonyabb vízállásnál. A legnagyobb dolinában egy több mint 70 méter magas barlangnyílás is található.
A kiskohi Medve-barlang nevét a több mint 15 ezer évvel korábban ott élt barlangi medvékről kapta. Egy sziklaomlás miatt a képződmény foglyaivá váltak, és menekülőútvonal hiányában elpusztultak. Több csapdába esett példány csontváza teljesen épségben fennmaradt az utókor számára, ezeket a Csontok termében tekinthetik meg a látogatók.
A barlang cseppkőképződményeiről is ismert. A több mint 55 ezer éves cseppkövek színvilágát a terület réz- és vastartalma adja. A gyertyaszerű oszlopcseppköveket a Gyertyák járatában csodálhatják meg a barlangba betérők, de igazi kuriózumnak számít az a cseppkőformáció, amely egy barlangból kimászó medvére hasonlít.
A természetbarátok számára a Bihari-hegység tehát jócskán bővelkedik természeti szépségekben. Egy hétvége is elegendő lehet arra, hogy megismerkedjünk ezzel a ritka és sokoldalú karsztterülettel.