Üzbegisztán kishazánk területénél 5x nagyobb és egészen az 1990-es évek elejéig a Szovjetunióhoz tartozott. Jelenlegi nevét egy modernkori kreációnak tekinthetjük, ugyanis korábban kánságok, és emirátusok uralták, azaz nem volt egy konkrét neve a területnek a szétszabdaltság miatt.

Üzbegisztán számos UNCESCO világörökségi területtel büszkélkedik a Selyemút mentén. Ezek az Itchan-Kala, Híva történelmi óvárosa, Buhara történelmi óvárosa, Sahriszabz történelmi óvárosa, és Szamarkand. Az óvárosok gyakorlatilag mit sem változtak. A történelmi városok utcaszerkezete még mindig az 1300-ban megalkotott vonulatokat őrzi, és a házakhoz senki sem ért 1500 óta. Legegyszerűbben úgy lehet ezeket elképzelni, ha visszaemlékszünk arra a képre, amit az Aladdin mesében láthattunk.

Meglepő módon Üzbegisztánt vendégszerető országként szokták jellemezni, ahol a turistákat szívesen meginvitálják a helyiek, saját otthonaikba egy-egy vacsorára, beszélgetésre. Az e faja diskurzusok során jellemzően sokat mesélnek régi anekdotákat, történeteket, egyszóval elkalauzolják a vendégeket a történelmükben.

Üzbegisztánba látogatni május-június és szeptember-október között ajánlott. Ugyanis csupán ez a pár hónap az, amit az európai klímához szokott ember kellemesen el tud viselni. A tavaszi –nyári időszakban a hőmérséklet nappal nem megy 30 fok fölé, este pedig a sivatagban is kint lehet maradni, ugyanis 17-18 foknál megáll a lehűlés. Szeptember- Október hónapban hasonló a helyzet. Az említett intervallumokon túl gyakorlatilag meg lehet főni a sivatagban. Ezt a Kara-kum sivatag másik elvezése, a „Fekete Homok” név is érzékelteti.

A világ legnagyobb selyemkitermelő országa bátran ajánlott azok számára, akik kíváncsiak Közép-Ázsiai, keleti kultúra és életmód rejtelmeire.