Az elmúlt hetekben tragikus hír vert fel port egy Hargita megyei halálos medvetámadással kapcsolatban. Habár az eset körülményei sokáig nem voltak tisztázottak, a helyszíni vizsgálat nemrég kiderítette, hogy az áldozat a tragédia bekövetkezte előtt fadarabokkal megdobálta a medvebarlangot, majd el is indult feléje. Hogy a medvét a férfi provokálta-e vagy sem, az a lényegen sajnos nem változtat, sőt, a medve kilövését sem ettől teszik függővé a hatóságok, hanem pusztán azt vizsgálják, hogy veszélyt jelent-e az állat a környezetére.
Jól érzi magát nálunk
Hazánkban halálos medvetámadásra az utóbbi mintegy 150-200 évben nem volt példa. Az észlelések azonban közel egy évtizede megszaporodtak, ennek oka elsősorban a faj szlovákiai állományának erősödése, az ottani élőhelyek átalakulása, az optimális élőhelyek kiterjedésének jelentős csökkenése – mondta el megkeresésünkre Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának zoológiai szakreferense. Véleménye szerint a barna medve hazai megjelenésében nincs semmi meglepő, hiszen az élőhelyi adottságok mifelénk is optimálisak a számára. Ettől függetlenül az a szerencsés, ha az állat a természetes élőhelyén marad, hiszen ott éri a legkevesebb zavaró hatás – szögezte le.
Az állat állandó megtelepedésére alkalmas hazai élőhelyek jellemzően a Börzsöny, a Mátra, a Bükk, ezek között a faj terjeszkedését szolgáló zöld folyosók is a medvék rendelkezésére állnak.
A hazai szakértők 2014 után jutottak arra a megállapításra, hogy az európai barna medve Nógrád északi részén, illetve a Heves megyével szomszédos területeken megtelepedett, nem csak kóborló egyedek jelennek meg alkalmanként Szlovákia felől.
Az állat mindazonáltal az 1850-es évek közepétől az 1990-es évekig csak elvétve bukkant fel azon a vidéken. A gyéren lakott észak-európai és oroszországi területeken él a legnagyobb számban, a Kárpátok és a Balkán mellett kisebb, szigetszerű populációi vannak, a teljes állomány 60–70 ezer példány között lehet. A Kárpátokban mintegy 10 ezer medve él. A legsűrűbb az állomány Kelet- és Dél-Erdélyben, illetve az Alacsony- és a Magas-Tátra erdeiben.
Évezredes élőhelyeket, útvonalakat pusztítunk el
Gombkötő Péter szerint ne csodálkozzunk azon, hogy ha az erdőterületeken jelentős fakitermelések történnek, akkor a közelünkben is megjelennek a medvék. Az sem véletlen, hogy ha terményeket hordunk ki vadetetés céljából az erdőbe, akkor a barna medve mezőgazdasági területeken is felbukkan, illetve nem meglepő, hogy miután az erdőben tesszük le a háztartási hulladékot – ami számukra csábító illatú ingerforrás vagy akár táplálék is lehet –, akkor előbb-utóbb az állat a településekre is „rászokik”. Az ember környezetébe a könnyen elérhető élelemforrások vonzzák a többnyire fiatal példányokat. Ha pedig sikerrel járnak az élelemszerzésben, távol tartásuk szinte lehetetlenné válik.
Az ember jelentős mértékben használja, veszi el a barna medve és más fajok élőhelyeit, sok esetben az emberi tervezés – infrastruktúra-fejlesztés, településfejlesztés – sincs tekintettel sem a nagyragadozók, sem más, nagyobb távolságok megtételére képes fajok évezredek óta használt élőhelyeire, hagyományos útvonalaira. Számos konfliktus ezen okokra vezethető vissza – figyelmeztetett a szakember.
Ha mégis jön a medve…
Mindettől függetlenül kicsi az esély arra, hogy a hazánk terültén élő, bóklászó néhány medve egyikével összeakadjunk – nyugtat meg mindenkit Gombkötő Péter, aki azt javasolja, hogy ha mégis medvét észlelünk, az a legjobb megoldás, ha elkerüljük; a medvéhez közelíteni tilos.
Miután az ördög nem alszik, érdemes bizonyos óvintézkedéseket tenniük az erdőjáróknak, túrázóknak, különösen ha kutyával kelnek útra. Az állat ugyanis, amennyiben nem áll az irányításunk alatt, problémát okozhat, akár provokálhatja is a vadállatot. A szakértő azt javasolja, hogy csak a kijelölt turistaútvonalon, a kutyát pórázon vezetve kiránduljunk. Fontos a turistaútvonalon maradni minden körülmények között azért is, mert az a vadon élő fajok – nem csak a medvék – számára is „ismert”, számukra konfliktusokkal terhelt terület, amitől többnyire igyekeznek távol tartani magukat. Ha mégis letérünk a kijelölt útvonalról, akkor figyeljünk a veszélyre figyelmeztető jelekre, akár az énekes madarak riasztó hangjára, vagy – például – a vaddisznó emberre is ráijesztő viselkedésére, aminek nem árt „szót fogadni”.
A turistaútvonalról letérve nemcsak hogy zavarjuk a területen élő fajokat és azok élettevékenységét, hanem magunkat is nemkívánatos helyzetekbe sodorhatjuk – figyelmeztet Gombkötő Péter.
Nagyobb, gyorsabb, erősebb
A medvére – habár mindenevő – csúcsragadozóként tekintünk, mert kiváló vadász. A vele való találkozás lélektani felkészülést is igényel, annak ugyanis esélye sincs, hogy az ember elijessze vagy elfusson előle. A medve másodpercenként 17 méter megtételére is képes, fára is kiválóan mászik. A barna medve nem alszik hagyományos értelemben vett téli álmot, enyhébb teleken az is előfordulhat, hogy végig aktív marad.
Élettartama 30–35 év, ez alatt az anyamedve hat–tíz almot vet, átlagosan egy–három boccsal. A legveszélyesebbek a bocsos anyamedvék lehetnek, a nem végzetes támadások mintegy 45 százaléka köthető hozzájuk. Kifejezetten emberre mifelénk nem vadászik, de – például – Észak-Amerikában igen. Mivel azonban az embertől nem félnek, konfliktusok okozói lehetnek.
A barna medve fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250 ezer forint, nemzetközi oltalom és egyezmények is védik. Elejtésére egyetlen esetben van lehetőség: ha emberre támad.
