A Velence térségében található Poveliga szigete egy teljesen hétköznapi, kikötőkkel, házakkal, és valaha virágzó kereskedelemmel megáldott terület volt. Mára azonban csak úgy emlegetik, mint a „holtak szigetét”. A nem túl előkelő nevet a XVIII. századot követő pestisjárvány közbeni állapot miatt kapta.

A sziget valaha közkedvelt kikötőváros volt, ám amikor a járvány kitört, hirtelen elveszette népszerűségét, hiszen senki nem akarta elkapni a halálos kórt. Hogy meggátolják annak terjedését, a szigetet teljesen elzárták Velencétől, és a külvilágtól. Kinevezték a pestisesek szigetének. Akit egyszer idehoztak, többé nem tért haza, legalábbis élve.

Több száz ember lelte vesztét a halálszigeten, és épp emiatt kelt szárnyra számos história. A történetek az 1920-as évek elejéről származnak, amikor egy kórház működött a szigeten. Az ott dolgozók állandó furcsa zajokról, és szellemalakokról számoltak be. A kísértetek állítólag visszajártak, és borzongatták a kedélyeket. A főorvos hirtelen öngyilkosságát is állítólag ők okozták, egyszerűen azzal, hogy a végletekig „kínozták” megjelenésükkel, ezzel jelezvén, hogy őt okolják haláluk miatt.

Az olasz kormány a jelenleg elhagyatott és szellemjárta területet fel akarja virágoztatni, és szép, minden igényt kielégítő luxus-szállodaparkot kíván létrehozni.