Sir John Franklin kapitány északnyugati átjárói expedíciója (avagy Franklin elveszett expedíciója) egy tragikus véget ért északi sarkköri brit felfedezőút volt 1845–48 között. Az 59 éves Franklin negyedik sarki útjának célja az északnyugati átjáró végighajózása volt. Az expedíció két hajója, az Erebus és a Terror 1846 szeptemberében a kanadai Viktória-szorosban a Vilmos király-sziget közelében a jég fogságába esett, a betegségek miatt már megfogyatkozott csoport a következő két telet a szigeten töltötte, majd egy részük 1848 áprilisában a jég hátán és a szárazföldön dél felé indult. Az eredetileg 129 fős csoportból senki sem maradt életben.
1848-tól számos tengeri és szárazföldi mentőexpedíció indult a felkutatásukra; a lassan összeálló történetet a korabeli sajtó nagy érdeklődéssel kísérte. Franklin expedíciója irodalmi alkotások hősies témájává vált. Az 1845-ben, 129 matrózzal a fedélzetén eltűnt hajóról azóta nem ékezett hír. Köddé váltak, mintha sosem léteztek volna.
Az 1980-as években folytatott ásatások eredményei szerint a hideg és az éhség mellett skorbut, tüdőgyulladás, tuberkulózis és ólommérgezés vezetett a csoport pusztulásához. Egyes csontokon talált vágásnyomok kannibalizmusra utalnak.
2014 szeptemberében egy robot-tengeralattjáró segítségével megtalálták az expedícióhoz tartozó egyik hajó, az Erebus jó állapotban megőrződött roncsát a Victoria-szorosban, a Vilmos király-sziget közelében.
A kanadai kormány 5 év kutatás után kijelentette, hogy két hajóroncsot talált a tenger fenekén, melyek megegyező paraméterrel rendelkeznek, mint a keresett flotta hajói. A roncsokat a Victoria-szoros partjainál és a Vilmos király-sziget határolta területnél találták. A szakértők szerint ezek a keresettek. A vizsgálatok szerint a hajók vastag jégrétegbe ragadtak. A legénység éhen halt vagy kihűlt.
A tengerkutatók bizakodóak a hajókat illetően, és valószínű, hogy nemsokára a felszínre hozzák őket a további vizsgálatok érdekében.
További érdekességekért, bátran keresd fel a Vakációzzunk Facebook oldalát!
