A romokat az Olajfák hegye lábainál, a Gecsemáné-kert közelében folyó ásatáson tárták fel. A régészek szerint „az épületegyüttes és a fürdő felfedezése valószínűleg a helyszín kétezer évvel ezelőtti földműveléséről, talán olaj- és bortermeléséről tanúskodik”. 

A korabeli zsidó tisztasági törvények alapján az olaj és a bor előállításában dolgozókat fürdőre kötelezték.

„A fürdőépület felfedezése a hely nevének, a Gecsemánénak (a héber szó az olajsajtoló helyét jelenti) az eredetére utalhat, vagyis olyan hely, ahol a város közelében rituálisan tiszta olajat állítottak elő” – magyarázták.

A bizánci kori templomot, amelyet ugyanebben a völgyben, a kert mellett tártak fel, finoman vésett kőmotívumokkal díszítették, ami a jelentőségét bizonyítja, a padlózaton görög feliratot találtak.

„Abban az időben használták a templomot, amikor Jeruzsálem muszlim uralom alatt állt. Ez arra utal, hogy ebben az időszakban sem szüneteltek a városba irányuló keresztény zarándoklatok” – jegyezték meg a régészek.

A középkorban sok teremmel, bonyolult vízvezetékrendszerrel ellátott rendházat építettek a helyszínen, két nagy víztárolójának oldalait kereszttel díszítették. A régészek a leletek alapján megállapították, hogy a 12. században rombolták le.