Jump to content

Kína 150 év után visszakapta Hongkong szigetét

2017. 07. 01. 09:05

Százötven éves brit uralom ért véget Hongkongban 1997. június 30-án éjfélkor. Az erre vonatkozó megállapodást már 1984-ben aláírták, ám – egy 1993-as hongkongi lapban megjelent interjú szerint – annak idején sok gazdag ember szerette volna, ha Margaret Thatcher nem megy bele az átadásba. Az utolsó jelentős brit gyarmat feladása történelmi jelentőségű volt Nagy-Britannia szempontjából is. 

Hongkong, vagyis kínai nevén Hsziangkang (ami annyit tesz: illatos kikötő) négy régióból, magából Hongkong szigetéből, a Kaulun-félszigetből, számos környező kis szigetből és az úgynevezett Új Területekből áll.

Ez jelenleg a Föld egyik legsűrűbben lakott területe: 1104 négyzetkilométerén hétmilliónál több ember él, többségük kínai nemzetiségű.

Gyors gyarmatosítás folyt

A kiváló stratégiai fekvésű szigetet – melynek lakosságszáma akkoriban nem érte el a tízezret sem – az 1839-ben kezdődött első ópiumháború során, 1841. január 20-án foglalták el a britek. Kínának a háborút lezáró nankingi szerződésben kellett mindörökre lemondania Hongkong szigetéről, amely a következő évben brit koronagyarmat lett, és nem vártak sokáig a főváros, Victoria alapkövének letételével sem.

A második ópiumháború idején hozzácsatolták a közeli Kaulun-félszigetet, majd 1898-ban a britek 99 évre bérbe vették a félszigettől északra fekvő szárazföldi területeket és számos kisebb-nagyobb szigetet, amelyek az Új Területek elnevezést kapták. A szabadkikötő a Kínával folytatott kereskedelem legfontosabb átrakodó helye lett és ugrásszerű fejlődésnek indult.

Szédületes fejlődés kezdődött

Hongkong ’41-ben négy évre japán megszállás alá került, a kapituláció után a britek már azon voltak, hogy megnyerjék a lakosság kínai többségét – attól tartottak ugyanis, hogy a polgárháborúban győztes kommunista pekingi vezetés megpróbálja visszaszerezni Hongkongot. Vagyis engedékenyebb politikához folyamodtak ennek érdekében.

A katonai igazgatást polgári kormányzás váltotta fel 1946-ban, a szédületes ütemben fejlődő Hongkong pedig az ázsiai „kis tigrisek” egyike lett. Amikor közeledett az Új Területek 99 éves bérletének lejáratának ideje, Nagy-Britannia és Kína tárgyalásokat kezdett Hongkong jövőjéről.

Nehezen, de megállapodtak

Margaret Thatcher volt az, aki 1982-ben megkezdte az előkészületeket ahhoz, hogy Hongkong százéves brit fennhatóságot követően visszakerüljön Kínához. Végül számtalan tárgyalás után, 1984. december 19-én aláírták a megállapodást, melynek értelmében Hongkong 1997. július 1-jétől visszatér az anyaországhoz – Peking pedig ötven évre szavatolta a terület autonómiáját, különleges jogállását, kapitalista gazdasági rendszerét, kialakult életformáját és társadalmi viszonyait.

Az 1990-ben a kínai parlament által elfogadott, 1997. július 1-jén hatályba lépett alaptörvény garantálja a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület státusát, magas fokú autonómiáját (kivéve a külügyet és a hadügyet), törvényhozói és független bírói hatalommal.

Kínának létfontosságú volt, hogy Hongkong gazdasága továbbra is virágozzék, s politikai érdeke is fűződött a megállapodáshoz, mert a majdani Tajvannal való egyesülést is az “egy ország, két rendszer” elv alapján képzelik el.

Az 1989. évi Tienanmen téri események, a kínai keményvonalas fordulat kérdésessé tették, hogy a gyakorlatban miképpen fog megvalósulni az egyezség.

A „visszagyarmatosítás” is gyorsan történt

1997. június 30-án – a pekingi Tienanmen téren óriási kivetítőkön közvetített – ünnepség során utoljára vonták le a kormányzói palota előtt a brit zászlót, a ceremónián részt vett a trónörökös Károly herceg és Tony Blair miniszterelnök, Kínát Csiang Cö-min elnök és Li Peng kormányfő képviselte. A brit vendégek éjfélkor a királyi család jachtjával távoztak, Hongkong határát kínai katonák lépték át, és beiktatták hivatalába Tung csi-huát.

Az utolsó jelentős brit gyarmat feladása egyben a valaha a Föld egyötödére kiterjedő Brit Birodalom végét is jelképezte.

(Forrás: vakaciozzunk.hu;hirado.hu | Kép: pixabay.com)