Egy gyönyörű királynő, egy délceg király, és szerelemre éhes nők hosszú sora. A történet általában itt rossz fordulatot szokott venni, de ez esetben szó sem róla. Szerelmi vívódások és hármasok helyett a tea történelem megalapozására került sor.

Nice cup of tea

Az angol teakultúra világhírű. Gyakorlatilag, Nagy-Britanniáról három dolog jut mindenki eszébe: a Big Ben, a pocsék időjárás és a tea. Nem véletlenül. Anligát csak két nemzet képes megelőzni, már ami a teaivást illeti, mégpedig India és Kína. Szám szerint ez azt jeleni, hogy ők több mint 165 millió csésze teánál többet isznak meg naponta, merthogy az angoloknál ennyi a napi limit, összességében.

Az angol teázás kultikussá válásának története viszont abszolút nem brit gyökerekből fakad. A délutáni teázás hagyománya érdekes történet. Az angol kultúra szerves részévé csak egy 16. századi szerelmi románcnak köszönhetően vált.

Az első teaház 1652-ben nyílt, noha az angolok igazán csak a század végére barátkoztak meg a jellegzetes aromájú itallal. A világhírűvé vált angol teázási szokást Catherine of Braganza hercegnőnek köszönhetjük, akit 1661-ben II Károly angol király vett feleségül. A portugál hercegnő rajongott a teákért, és szenvedélyes teafogyasztása hamar át ragadt a királyra is. A hercegnő teafogyasztási szokásai pedig szépen lassan az egész birodalomban elterjedtek, és közkedveltté váltak.

A hölgy és teaimádata történelmet teremtett. Azóta Anglia neve egybe forrt a teával, amit más néven cuppa-ként is ismerhetünk az angolszász nyelvterületeken. A délutáni teázás olyan szerves része lett a brit mindennapoknak, mint a spanyoloknál a délutáni szieszta. Azonban eme nemesi szokást néhány félreértés övezi.

Például a teázás időpontját. A délutáni tea valójában nem 5 órakor kerül felszolgálásra, hanem 3 és 4 óra között, de inkább 4 óra felé. Nem szabad összekeverni a tejszínes és tejes teát. Utóbbit globálisan az angolok isszák, míg előbbit Cornwall és Devonshire tartományokban kedvelik igazán.