A borravaló eredete két történetre vezethető vissza. Állítólag először az 1509-es években honosodott meg az akkor még „ivópénz” néven futó kevéske összeg, egy másik változat viszont későbbre dátumozza a zsebbe kerülő pénz színrelépését. Utóbbi esetében abból a szokásból indulnak ki, miszerint az éttermekben a pincérnek járt egy pohár ital a vendég kontójára. Akárhogy is, az évek múlásával kiforrta magát a borravaló, a vendégek, utasok (kevésbé)nagy örömére.
Sok esetben a jattot szinte elvárják – ami baj – hiszen ha nem megfelelő szolgáltatást kap érte az ember, miért is fizetne a kötelezőnél többet? Talán ez okozza azt a magyar beidegződést, hogy szinte utálunk borravalót adni, de mégis megtesszük, mert így illik.
Na de mennyit, mikor és hol? A protokoll szerencsére erre is kitér. A jatt összege vendéglátó egységek esetében a fogyasztás 10-15%-a -nálunk inkább az 10%- os jattolás terjedt el – az azon kívüli szakmákban pedig saját belátásunkra van bízva a kapott szolgáltatás honorálásának összege.
Általánosságban jattolni a szállodában (de itt alig jellemző), étteremben (éttermi mosdókban is), benzinkútnál, taxisofőrnek, idegenvezetőnek, ruhatárosnak illendő. Az éttermekben akkor nem kell, ha a végösszegnél fel van tüntetve, hogy az tartalmazza a szervízdíjat. A taxisok esetében nincs megszabva, hogy az összeg hány százalékát kell adni, itt inkább a saját jóindulatunkon múlik. A benzinkutas esetében nem szokták túlzásba vinni, a tankolásért vagy szélvédőmosásért adott pénzt. Kb. 20-100 ft közötti összeggel szúrják ki a szemüket.
Érdekesség: Thaiföldön, Vietnámban, Indonéziában a jatt, mint olyan nem létezik.
További érdekességekért, bátran keresse fel a Vakációzzunk Facebook oldalát!
Forrás: | Kép: dailyfinance.com
